Diófa levél gyógyhatásai és felhasználási köre

A diófa eredetileg Ázsiából származik, de ízletes és egészséges gyümölcse miatt Európában is széles körben termesztik. A diófa termése hihetetlenül sok előnyös tulajdonsággal rendelkezik, viszont a diófa levelek felhasználási köre nem igazán terjedt el, pedig a szárított levelek fontos hatóanyagokat, flavonoidokat, cseranyagokat és illóolajokat tartalmaznak.

Diófa levél tulajdonságai:

  • vírus, baktérium és gombaölő
  • gyulladáscsökkentő – gyulladt nyálkahártyán védőréteget képez – ez kihasználható bélrendszeri megbetegedéseknél belsőleg, torok és mandulagyulladásnál belsőleg vagy öblögetésre, szem problémáknál, látásélesítésnél pedig külsőleg borogatás, lemosás formájában
  • mivel levelei összehúzó hatásúak bélhurut, hasmenés kezelésére egyaránt alkalmasak
  • beharmonizálja az emésztést, étvágyjavító, de Kínában székrekedés megszüntetésének céljából is fogyasztják
  • csökkenti a vércukorszintet, a szomjúságérzetet
  • vér és nyiroktisztító, méregtelenítő, salaktalanításra egyaránt használható
  • láb vérkeringésének fokozására ajánlott
  • tüdőbetegségek gyógyítására is kiváló
  • külsőleg aknét, ekcémát, fekélyeket és egyéb bőrproblémákat kezelhetünk vele
  • hajhullás, korpa esetén egyaránt alkalmazható illetve egyes vélemények szerint tetűellenes tulajdonsága is van
  • a népi gyógyászat szerint pedig rákellenes hatású

Levelek szedése és tárolása:

Júliusban szedhető, amikor szép zöld, kellően vastagok a levelek, de még nem jelentek meg rajta a rozsdafoltok. Szárítás után papírzacskóban vagy lezárt üvegedényben tárolható, és az év bármely szakaszában felhasználható.

Felhasználási köre:

Teaként leforrázva kell elkészíteni, gyógyítás vagy megelőzés céljából, méregtelenítésre napi egy bögre tea lehetőleg éhgyomorra, ízesítés nélkül fogyasztandó. Gyomorhurut esetén azonban napi 2-3 bögre a javasolt adag.

Borogatásokat, öblögetéseket naponta többször is végezhetünk vele, illetve fürdővízbe is tehetjük, csak akkor erősebb főzetet kell készítenünk. Célszerű kúraszerűen alkalmazni.

Érdemes beszerezni a sokrétűen felhasználható diólevelet, ne csak magát a termést fogyasszuk!

Mádai Andrea

reflexológus természetgyógyász

Echinacea vagy bíborkasvirág

Az Amerikából származó lila színű margarétához hasonló növényt az indiánok lázcsillapítására, fog-torokfájásra, sebesülések kezelésére, csípésekre, kígyómarásokra, égésre és roborálásra használták – külsőleg és belsőleg egyaránt. Az indiánok mellett az Újvilágba költözött európaiak is előszeretettel alkalmazták. Európába csak a XIX. században került, amikor azt a nézetet terjesztették róla, hogy szinte „minden betegséget gyógyít”.

Tudományos kutatások alapján mára ténylegesen bebizonyosodott, hogy igazolt gyógyhatása van. Az echinaceaban található hatóanyagok hozzákapcsolódnak a szervezetbe hatoló vírusokhoz illetve baktériumokhoz, miközben a szervezet által mozgósított fehérvérsejteket odavonzzák a kórokozók elpusztítására.

A bíborkasvirág a fehérvérsejtek szaporodását elősegíti, így közvetve és közvetlenül is igaz, hogy erősíti az immunrendszert. Nemcsak a megelőzésben játszik fontos szerepet, de a gyógyításban is: egyrészt a betegségek súlyosságát csökkenti, másrészt lerövidíti a gyógyulás folyamatot.

Az évszázadok során kissé elhanyagolt gyógynövény ismét virágkorát éli: teaként, tinktúraként, és gyógyhatású készítményként számos országban nagy népszerűségnek örvend.

Echinacea felhasználási köre és előnyei:

  • Természetes antibiotikum, vírus és gombaellenes hatással bír
  • Gyulladáscsökkentő
  • Megelőzése és gyógyításra, roborálásra egyaránt alkalmas
  • Méregtelenítő hatású
  • Immunerősítő
  • Stimulálja a nyirokrendszert
  • Influenza, megfázás és visszatérő felsőlégúti problémáknál hatékony segítség
  • Hörghurut, köhögés esetén belsőleg alkalmazható
  • Fül- és mandulagyulladásnál belsőleg és gargarizálásra
  • Afta, herpesz kezelésre akár a kezdeti stádiumban is
  • Húgyúti- és nőgyógyászati problémáknál
  • Krónikus fáradtságra alkalmas
  • Bőr problémák– égések, nehezen gyógyuló sebek, horzsolások, ekcéma– kezelésére külsőleg ajánlott

Fontos tudnivalók: autoimmun betegségben szenvedők, transzplantáltak, szívbetegek, asztmások, fészkesvirágúakra (napraforgófélékre) allergiásak ne használják! Várandósság alatt nagy körültekintést igényel, mindenképpen konzultáció szükséges.

Alkalmazása:  

Belsőleg: teaként, tinktúraként (legeredményesebb a gyökérből készített oldat), tabletta/kapszula formájában, homeopátiás szerként vagy frissen préselt folyadékként

A nyelvre kerülve enyhe bizsergő érzés tapasztalható, ami nem kóros, de célszerű mindig valamiben feloldva fogyasztani.

Egy hétig történő szedés/használata után szünetet kell tartani.

Grapefruitmagolajjal együtt fogyasztva nagyon hatásos kombináció tud lenni.

Külsőleg: krém, fürdő vagy lemosás formájában

 

Mi magunk is termeszthetjük az igénytelen, évelő növényt, lehet a kertünk dísze, ugyanakkor meg hasznosíthatjuk virágját, levelét, szárát és gyökerét. A gyökérből alkoholos oldat készíthető, a virágszirmokat, leveleket összevágva és megszárítva teaként használhatjuk. Így nemcsak egy szép, de egy nagyon hasznos növény lehet a közvetlen környezetünkben.

Mádai Andrea

reflexológus természetgyógyász

Levendula természetgyógyász szemmel

Levendula

A mediterrán területekről származó fantasztikus illatú és színű virágú növényt már az ókorban is ismerték. Egyiptomban illatosításhoz és a bebalzsamozásokhoz használták, a görögök és a rómaiak azonban már gyógyítási célokra is alkalmazták. A középkorban a kolostorkertek ékessége volt, később szélesebb körben is elterjedt. A levendula idővel nagy népszerűségre tett szert, ma pedig ismét reneszánszát éli.  Magyarországon levendula termesztéséről Tihany és Pannonhalma híres.

„bővebben tag beillesztése”

Csodálatos gyógy-, fűszer- és dísznövény. Virágja gyógyászati és dekorációs célokra szolgál, illóolaját a kozmetikaipar kozmetikai termékek és parfümök készítésére használja fel. Mézelő növény, így létezik eredeti méhek által előállított levendula méz is, nem csak a mi magunk áltál készített levendulával ízesített méz. Ez utóbbit is érdemes kipróbálni.

Levendula felhasználása:

  • teaként
  • illóolajként
  • inhalálásra
  • bedörzsölőként, masszázskrémként
  • fürdővízbe téve
  • illatszerként
  • illatosításra
  • étkezési célokra – levendula limonádé, desszertek, krémek, lekvár, méz stb.
  • díszítésre
  • rovarűzésre

Hatásai:

  • nyugtató, feszültségoldó, relaxáló hatású
  • csökkenti a depressziót, szorongást
  • erősíti az idegrendszert
  • megszünteti és megelőzi a migrént
  • elősegíti a könnyebb elalvást és megszünteti az alvásgondokat
  • antibakteriális, fertőtlenítő
  • gyulladáscsökkentő
  • megfázáskor légzéskönnyítő – asztmásoknál levendula illóolaj használata nem javasolt
  • csökkenti a reumát, idegi becsípődést
  • megnyugtatja a gyulladt, megégett bőrt
  • enyhíti a csípések után keletkezett duzzanatokat, rovarcsípéseknél bedörzsölőként használható
  • serkenti a bőr anyagcserét, megszépíti a bőrt
  • az emésztés és étvágyjavító belsőleg történő fogyasztás esetén
  • epeműködést segíti
  • csökkenti a puffadást
  • szív és érrendszeri panaszokra is alkalmazható

Friss vagy szárított virág:

  • illatosításra, rovarűzésre
  • levendula párnácska/zsákocska megtöltésére – a kiegyensúlyozott, nyugodt alvásért a párna mellé helyezve és kissé átmorzsolva, hogy az illóolajok felszabaduljanak belőle
  • dekorációként

Tea:

Nyugtató teakeverékek alkotója. Önmagában is fogyasztható, azonban érdemes kis mennyiségben használni, mert forrázás után keserű ízű. Citromfűvel nyugodtan kombinálhatjuk.

1-2 teáskanálnyi levendula virágot öntsünk le forrásban lévő vízzel, és hagyjuk állni 5-10 percig, majd szűrjük le. Este célszerű inni nyugtató és alvást elősegítő tulajdonsága miatt.  Napközben pedig emésztési és idegrendszeri problémák, továbbá migrén esetén javasolt.

Illóolaj:

  • Illóolajat cseppentünk a párnánkra vagy párnánk mellé – gyerekeknél 1-2 csepp elegendő
  • Illóolajjal bedörzsöljük a halántékunkat nyugtatás, relaxálás céljából vagy migrén, alvásgondok esetén

Illóolajokkal kapcsolatos figyelmeztetés:

  • belsőleg történő használata csak szakemberrel konzultálva történjen
  • figyeljünk annak tisztaságára, minőségére
  • gyerekek esetén járjunk el körültekintően, nekik a normál adagolást le kell csökkenteni
  • nagy mennyiségben irritáló lehet:
    • testre kenve teszteljük, hogy nem alakul-e ki allergia
    • köhögési ingert is provokálhat pl. asztmásoknál

Fürdővíz:

Levendulás fürdővizet többféle készíthetünk:

  • 5-8 csepp (gyerekeknél 2-3 csepp) illóolajat tegyünk pár csepp hidegen sajtolt olajba és az egészet öntsük a fürdővízbe
  • készítsünk egy erős levendula főzetet és leszűrés után öntsük a fürdővízbe
  • vászon vagy géz zsákocskába tegyünk szárított levendulát és azt tegyük a kádba
  • vehetünk levendulás fürdősót (nem mesterséges!) is

Olaj

Bedörzsölés és masszírozás céljából pár csepp levendula illóolajat tegyünk 1-2 kanál mandula- vagy jojobaolajba, és azzal kenjük be a testet. A levendula illóolaj mellett eukaliptusz, citrus illóolaj is használható.

Fűszer:

A Provence fűszerkeverék alkotója. Minimális mennyiségben használjuk, mert nagyon erős az aromája. Salátákhoz, desszertekhez és halételekhez javasolt.

Bátran használjuk mi is a több ezer éve kedvelt növényt, mely nemcsak illatával, színével varázsol el minket, hanem számtalan problémára megoldást nyújt a mindennapi életben!

 

Mádai Andrea

reflexológus természetgyógyász